:
A szájreklám már Krúdynál is megjelent A királyné költője című elbeszélésében 1916-ban a véletlen, a referencia és a vagyonosság „értékei” mellett:
…
Az irodalmi asztaloknál sajnálták és gúnyolták a jobb sorsra érdemes Irmafyt. Minden éjszaka azt várták, hogy a Dunába ugrik, mire a bakterek hajnaltájban elhagyják a nyugodalmas kapumélyedéseket.
…
Irmafy az asztalkendőt a nyakába kötötte, és bizonyos benső megelégedéssel költötte el vacsoráját. Beszélhetnek ezek a szegények, amit akarnak, egyik se rajzolt ötvenforintosat délután.
…
Még éjfél előtt fizetésre hívta meg a kocsmárosleányt Irmafy, és gőgösen vonta elő mellényzsebéből az ötvenforintosat.
A púpos író elhallgatott, mások is némi tisztelettel néztek Irmafyra. A színházi súgó ajánlkozott, hogy a „Török Császár”-ig elkíséri Irmafyt.
Másnap, midőn Irmafy felébredt, egy rendőrtiszt vörös bajusza szúrta meg arcát, amint a párna alatt kotorászott.
…
A fogház ősz hajakat, bánatos hajlottságot és megalázkodást rakott Irmafy egykori gőgös fejére.
…
A bánat könyve: ez volt a kis füzetnek a címe, és Irmafy csak késő este hagyta el szobácskáját, hogy könyvében gyönyörködjön egyik-másik könyvkereskedő kirakatában. Félve suhant el a könyvesbolt előtt, és még az utca túlsó oldaláról szemlélte egy darabig a zöld füzetet a kirakat ablaküvege mögött.
Egy áprilisi estén, midőn Irmafy felgyűrt kabátban ismét elsietett a bolt előtt, az öreg könyvkereskedő hirtelen kinyitotta az üvegajtót.
- Irmafy úr! - kiáltotta.
A költő megrettenve állott.
- Fontos közlendőm van, tessék irodámba fáradni - szólott az öreg, és ezüst fejét bólongatta.
A szűk irodácskában ezután így beszélt a kereskedő:
- Nemrégiben boltomban megfordult Ferenczy Ida, és a királyné számára magyar könyveket vásárolt. Többek között az ön könyvecskéjét is feltettük az udvari hintóra. Néhány nap múlva ismét boltomba lépett a nemes hölgy, és A bánat könyvé-t még egy példányban megrendelte a felséges asszony könyvtára számára. Részvéttel értesült az ön sorsáról, amelyet néhány szóval lefestettem.
Ezen az estén váratlanul megjelent az elveszettnek hitt Irmafy a „Csigá”-ban. Igaz, hogy egy magányos asztalnál foglalt helyet, mint bukott ember, de nyugodtan falatozott, hideg bort ivott, és a jóindulatú rejtvényszerkesztőt éjfél után asztalához hívta, midőn titokzatos szavakkal ecsetelte előtte a magas helyről jött érdeklődést.
A púpos legyintett a szomszédban:
- Irmafy nem javult meg az áristomban. Éppen úgy hazudik, mint azelőtt.
Ámde napról napra többen hallották az ezüst fejű könyvkereskedőtől a tényállást, és Irmafy is naphosszant a budai vár körül csavargott. Elgondolkozva, lehajtott fejjel, szinte áhítatosan ballagott estefelé Pestre, és a jóindulatú rejtvényszerkesztő kérdésére imádságos hangon válaszolt:
- Budán jártam... a Várban...
A „Csigá”-ból a különös hírek elterjedtek a városban.
Irmafy most már a templomokat is sűrűn látogatta.
- A jóságos királynéért imádkoztam - mondta ismerőseinek, akik apránként visszaszállingóztak.
Magányos asztalánál a kiskocsmában gyakran leültek a költők. Egyszer a púpos is engedelmet kért a letelepedésre... Éjfélkor áhítatosan az ég felé emelte poharát Irmafy.
…
Teljes szöveg: http://mek.oszk.hu/06100/06195/06195.pdf